Cseni Pop

Jó estét betyárok és betyarínák!

Szar van a palacsintában. De valamiért nagyon viccesnek találom, pedig elméletben nem az. :-D Hát na jó, ez ilyen... :-D

Van ok az örömre.

Ki vagyunk dögölve, már csak 1 hét van az iskolából, plusz 2 nap. Egyre feszültebbek az osztály, már a végét járjuk. Nagyon furcsa, mert most kellene a toppon lennünk, most kellene pörögnünk, boldognak lennünk. E helyett nem tudjuk egymást elviselni. Illetve... Én nem beszélek a magam nevében, tök jól bírom, csak mégis. Gondoljunk bele abba, hogy ott vagyunk egy közösségben, ahol mindenki mar mindenkit, aztán van egy tök nyugodt egyén (pl. Én). Egy. Kettő... Mindegy, kevesen vagyunk sokan. És még Én érzem magam rosszul, holott semmi közöm ehhez. Na majd csak... :-) Hétfőn már írhatjuk fel hál' Isten a felkiáltójelet.

Én egyetlen egy dologból kifolyólag használom fel az utolsó tartalékaimat, az pedig a bezártság. Hú, ez így drasztikusan hangzott... Vasárnap akarok táncolni hajnalig! De kemény vagyok, hö! :-D

Semmi kedvem hétfőn találkozni azzal, akinek gyenge pillanatomban elmondtam mindent az életemről. Semmi. Viszont muszáj, mert azok után az a minimum, hogy szívesen fogok vele találkozni.

Szerintetek... Ki tudom még javítani a matekomat? Á, inkább végig nézem, hogyan nyeri meg Krizbai Teca a Csillag Születiket. (Avagy: Rántotthús Születik)

betyár♥☺

Anyák napját!

Az elfogadás, mint olyan. Foglalkoztat. Na, akkor beszéljünk róla...

Definiáljuk egy kicsit, hogy mi is az az elfogadás. Elfogadás alatt értjük azt, amikor megtűrünk magunk körül mindent ill. mindenkit, ahogy az van. Nem kell egyet érteni más nézeteivel, tetteivel, ezt nem kívánja meg a szó a jelentése. Ha nem ítéljük el, akkor az egyenlő azzal, hogy elfogadtuk. Szerintem elég egyértelmű, mehetünk tovább.

Három kategória van, meg egy, ahol nagyon-nagyon fontos, hogy képesek legyünk az elfogadásra egymással szemben:
1. Szülő-gyerek
2. Gyerek-gyerek
3. Tanár-gyerek
+1. Felnőtt-felnőtt/Szülő-szülő
Ez a 3+1 kategória tulajdonképpen egymásra épül. Szülő-gyerek. Mindent otthon tanulunk meg, most valljuk be. A szüleinktől, illetve akivel élünk. Szinte mindent tőlük tanulunk meg. De az elfogadás képességét nem mindig. Egy szülő nevel, óv, tanít, de sajnos nem mindig tolerál. Mindegy, hány éves a gyerek: 6 évesen is lehetnek furcsa dolgai, meg 36 évesen is. De most orientálódjunk a kamasz korra. Szerintem nem kell bemutatnom, mindenki megy a feje után, világmegváltó akar lenni, őrült ötletekkel van tele, amiket meg is valósít. És itt kezdődnek a problémák. A szülő nem tudja tolerálni, nem tudja elfogadni. Olyan szélsőségekbe most ne menjünk bele, hogy drogok, alkohol, cigaretta. Azt elfogadni... Más téma. Olyanok szoktak előjönni, hogy hajfestés, öltözködés, szóbeli megnyilvánulás, szokások (pl. hova jársz szórakozni, mikor tanulsz, stb.) ééés... Ennyi. A legtöbb dologról tudják a fiatalok, hogy kinövik. Nem vallja be senki, de így van. Kinőhető. Vegyünk egy saját példát: A szüleim nem fogadják el, hogy rasztát szeretnék, hogy 600 karkötő van a karomon, és hogy kocsmába járok, pedig lány vagyok. Egy fiatal lány. Az első kettőt nyilván, hogy kinövöm (vagy nem), de amíg nem fogadnak el úgy, ahogy vagyok, addig itthon folyamatos harcok fognak menni velem kapcsolatban. És az esetem nem egyedi. Ami a kocsmázást illeti: A beszűkültség sosem tett jót, ne tegyünk a kocsma és a részegség közé egyértelműen egyenlőségjelet. Akkor vagyunk jók, ha valamelyikőnk azt mondja: Úgy szeretlek, ahogy vagy. Nem akarlak megváltoztatni. (Még mindig nem térek ki a szélsőséges esetekre, és nem is fogok, előre jelzem.) A gyereknek sem érdeke, ha harcol a szülei ellen, és úgy gondolom, hogy anyának és apának sem esik jól.
A gyerekek szoktak egymásra jelzőket ragasztani. Ez emós, az gót, az plázapicsa, az meg épp csak kibaszott elvontnak képzeli magát. És megfordul a fejekben, hogy "De hát ha így érzi jól magát, akkor legyen." Tessék e szerint élni!
A tanárt elfogadni mindenki érdeke: Fogadd el, hogy minden órán röpivel kezdi, aztán köszönd is meg neki! (Magyarázom: Tanulnod kell -> okos leszel) Fogadd el, amit tanít. Ne azt, ahogyan.

Tetszik már érteni, hogy miért fontos az, hogy elfogadjuk egymást? Azt hiszem, beszélnem kell a szüleimmel...

Ühm...

Elég... Nyugtalan vagyok. Vagyis délután volt bennem megnyugvás bőven, harmóniát éreztem piciny testemben és lelkemben. Csak aztán így hazaérve... Én nem tudom, taszít.

Taszít a szobám. Ahogy benézek az ajtón, látom a világossárga nappalit, aztán odatéved a szemem bátyám gitárjának a nyakára, ahogy az egyik hangolókulcs néz kifelé. És amellett van maga a Fekete lyuk. Az Én szobácskám. Sötét, rumlis, rossz emlékek kötnek hozzá. Az ágy, az asztal, a tetves számítógépem, a TV-m. Egy katyvasz az egész, utálom. Jogos a kérdés: Hát miért vagyok akkor bent?
Mert mégis csak az Én kis lakhelyem. Szükségem van egy kuckóra, de nem ilyenre. De amíg ez van, azt nagyon megbecsülöm. Csak hát szar, és húzza le a kedvemet.

A harmónia, az nagyon. Mindegy, hogy fiú, vagy lány. Tényleg. De hol van az Én kis bajtársam? Akivel sacc/kb. minden klappol.
Egy fiú, akivel ugyanaz az érdeklődési körünk. Akiért megőrülök, akit szívem szerint éjjel-nappal falnék. Akivel nem gond az, hogy nem fekszek le vele, mert pont hogy Én vagyok az, aki nem bír magával. Akit nem rugdosnék ki az ágyamból. Aki engem szeret, és nem húzza le a kedvét, amikor közlöm vele, hogy mit akarok csinálni a külsőmmel. És... Van ilyen. De... Illetve nem vagyok benne biztos, hogy Ő ilyen, viszont az utolsó részt leszámítva minden klappol. (Szóismétlés, vhá!)
Na és egy lány, akivel ugyanolyan a stílusunk. Akiért megőrülök, és nem rugdosnám ki az ágyamból. Akinek csak egy telefon, és szinte semmi sem akadály. Akivel úgy tudnék lenni, hogy érzem, nem vet meg, szinte testvéreként szeret. És természetesen Én is Őt viszont. És... Van ilyen. Csak sajnos hullámzunk.

A fiú izgalmas, valamiért annyira akarom Őt, el sem lehet hinni.
A lány pedig nagyon-nagyon hiányzik.

Ejj! :-D

Az utóbbi időszak az ilyen nagy áttöréseknek kedvezett. Csomó dolgot elértem, amiket tulajdonképpen senki sem vesz észre, de Én meg nyilván, hogy látom, mi is történik.

Ma volt a híres-nevezetes diáknap a sulájban. Nyóóó... Királyságos volt. Zene, mint olyan, három kategóriát tudnék csinálni:
1. Akikben/Akiben van lehetőség.
2. Akiben van lehetőség, csak az a tehetségtelen tróger elnyomja Őt elől.
3. Aki inkább sose vett volna hangszert/mikrofont a kezébe.
Na most, a mai nap úgy alakult, hogy mind a háromra láttam példát. Jó, tudni kell, hogy a diáknapon vagy induló zenekarok muzsikálnak, vagy olyanok, akiknek már van hírük. Ja! És környékbeliek, tehát nem Fluor Tomira kell gondolni, és a hozzá hasonló populárisabb személyekre. De ez így is van jól, ez így okés. Lehetőséget kell adni. ;-)

Ahogy hallottam, volt sírás-rívás is. Jó, hát Én megmondtam tegnap is a csajnak, hogy buta, ha ilyet csinál. Ma kiderült, hogy nem csak butuska, de még naiv is. Kibaszott szerelem!

És basszad meg! Ha Én kedves vagyok hozzád, Te mi a faszomér' intesz be Nekem már vagy századjára?! Még egy kibaszott SMS-t kapok, Én felhívom, átnyúlok a telefonon, és szájba cseszem!

És... Ó, a nap áttörése! :-) Kisherceg. :-D

Hi!

Na jó, igazából tudom, február 19. Nézzenek oda! :-)

Hát mit mondjak, nagyon nem történik semmi. Haladok a cél felé, azt elmondhatom. :-)

Mostanában alterkedünk, mert itt a jó idő, kérem tisztelettel! Á, azok a népkertes dohányzások, napozások, elmélkedések... Már nagyon hiányzott! :-D És jól kis is élvezzük az ilyen majdnem 20°C-okat. (Már nagyon hiányzott...? Hiszen még csak most kezdtük! :-D)

Ú, érzem a lazulás illatát. Jön majd a nyár, és minden megváltozik. Komolyan. Ezek amolyan 100 pontos női megérzések, amik jó nagy faszságnak szoktak bizonyulni, de általában bejönnek. Whá, rock'n'roll lesz! :-D Mindenkin behajtok ivászatokat, zenélgetéseket, palacsintákat, mindent! Három hónapom lesz rá! :-D Sőt, akár lehet több is, ha jól csinálom... :-)

Jelen pillanatban az lenne a legjobb, ha a szavaimnak semmilyen következménye nem lenne. Valamit nagyon ki akarok már mondani. Felelősséget meg most nincs kedvem érte vállalni, szóval maradok csendben.

(Szimi -> Viki -> szerény személyem. Lehető leghülyébb póz a la Cseni.)

Hi!

Mert valóban nem. Nagyon szar vagyok, jelenleg. Istenem! Pedig tökéletes hétvégém lett volna! Egyszerűen tö-ké-le-tes!

Valami van a történet mögött. Senkinek nem lenne itt semmi baja, ha nem lenne az, ami. Egy, most már csak volt barátnőmnek a volt barátjával járni... Hát, merész! :-) Merészen gonosz. Mentségemre szóljon, hogy a kémia már csak ilyen... Ez van a hét eseményei mögött. Nem az, hogy "'Oszt mé' nem jöttök el?! Mindig csak a pia!" Ez nem érdekel senkit. Hanem az előző...

Tök jól éreztem magam tegnap. Minden remekül ment, azokkal voltam, akiket nagyon szeretek, tudtam váltani mindenkivel pár szót, szóval tényleg, egy remek este volt! De a ma délelőtt... Az igen, az nem kellett volna. :-)

Kettőre megyek Szilvimhez, aztán hazaérek, kinyomtatom a közös képünket is teszem ki a falra. :-D Ezt mára így eldöntöttem. :-)

Úúú, hi! :-D

Viki egy istennő. Egy... Egy... Egy tálentum. :-D Támogatom a fodrászsulit! :-D

Jó volt ez a hét. Most jön a hétvége, gyerekek! :-D És jó lesz, ebben biztos vagyok. Már most nagyon jó! :-) Legyen már jövőhét!

Épp döglődök, Gary Numant hallgatok, MSN... Tipikus péntek este, de a jövőhéten másmilyen lesz. Várom! :-D

Ez a bejegyzés csak a hajam tiszteletére van, különben. Hát reggel csináltam egy képet... No comment. Mellette van a délutáni állapot. Nagyon büszke vagyok Vikire!

Hali-halihó! :-)

Ecsém, de jó hétvége! :-) Régen volt ilyen klassz. :-D

Pénteken tiszta harmóniában voltam, komolyan. :-D Varrtam, fotóztam, pakolásztam, Apával beszélgettem, Anyával. Nagyon-nagyon jó volt! :-)
Szombaton nálam volt A Kedves. Cseni még sose volt ennyire Cseni. :-D ♥
Ma van vasárnap, ugye. Gyerekek, süt a Nap, 15°C, nem siet senki sehová, kis rózsám az asztalomon, Toffifee mellettem, hozzá egy levél. Sziszivel piálást szervezünk. Legjobb! Nincs kupi...
Végtelenül nyugodt hétvégém van. Biztosan a szerelem teszi, vagy Én nem tudom, de rég várok már erre. :-D És most végre! :-)

Jövőhéten... Most már tényleg megkellene csinálni a frufrumat, Miss Mouse. :-D Akarok menni nagymamáimhoz, meg írószerbe... És ó, igen, vettem parfümöt! Rendesen cukorka illata van. Nagyon édes, bele vagyok szerelmesedve. :-D omnomnom

Hi! :-)

Két nap sírás után tök jó érzés minden! :-)

Ekkora fos hetet...! :-D Hál' Isten minden megoldódott. Illetve nem minden, de a dolgok jelentős része igen. Kell még ezen dolgozni, alakítgatni, de... Remélhetőleg nem haladunk a rossz irányba.

Ma lesz egy találkám. Nem tudom, mire számítsak. Olyan... Furcsának ígérkezik. Már az előzmények is furcsának mondhatóak. Hát passz, majd lesz valahogy!

A másik... Viki fogja vágni a frufrumat! :-D Mekkora buláj lesz, ha elrontjuk! :-D Á, reméljük a legjobbakat. :-)

Aztán meg, meló nyárra. Össze kellene szedni sok-sok zsozsettát, vagyis, éppen elegendőt olyan terveim megvalósításához, amihez sajnos vagy nem sajnos, de pénz kell. Szóval ha valaki tud valami pénzes melót gimiseknek, az szóljon! :-D

Hali, hali! :-)

Szó se róla, ez elég érdekesen alakul...T... Alakult.

Az az igazság, hogy megint durván szét vagyok csúszva.

Utálom a bizonytalanságot. Amikor nem tudok biztosra dolgokat. Például hogy ki, mit akar, mikor fog szólni, hova megyünk, hova nem megyünk. Nem vagyok a spontán dolgok ellen, de vannak helyzetek, amikor nem feltétlen esik jól, ha valami csak olyan spontán. Na, most pont olyan helyzetben vagyok.
Kis bizonytalan lány... :-) Saját magában sem biztos, másban sem. A holnapban, a holnaputánban, az azutánban... Nem tudom, mikor leszek újra biztos a dolgomban, most nem vagyok az.

Csalódott is vagyok. Bizony, bizony. Valakiből nagyon kiábrándultam, pontosan azért, mert csalódtam benne. Pedig imádom, de valami elszakadt, valami eltört, valami megváltozott. Sokat rontottam Én is, mégis úgy érzem, hogy Én lettem cserben hagyva. Tudom, értem, hogy miért ilyen. Úgy emlékszem, hogy már meg is említettem neki, hogy ez így nem oké. Rosszul esik, mit szépítsem...
Eleinte nem féltem ettől a dologtól, de mostanában kezdek komolyan aggódni. Nem jó, ha ennyire csak egy valakinek szenteli magát, Én úgy gondolom. Passz. Nem tudom, mi lesz. Adjad neki, bizonytalanság!

Megint beteg lettem, különben. Lehet, hogy azért is vagyok ilyen nyűgös, búval baszott, meg mit tudom Én. Három hete tart, különben. Olyan, hogy minden héten betegecske leszek. Torkom fáj, vagy begyullad, hőemelkedésem lesz, ilyenek. Hát de Nekem holnap szülinapom lesz, ne izéljen már! :-)

Ú, nagyon összeszedetlen vagyok. Fos a közérzetem, fúj. Undorító.

Hi, hi! :-)

Nos, először is, nagyon boldog Karácsonyt mindenkinek! :-)

Az a szerencsétlen gitártok... Na hagy ne áruljam el, hogy kinél volt eldugva. :-D

Olyan egy utálatos helyzetben vagyok, hogy egyszerűen nem tudok elmenni mellette. Borzalmas. Szörnyű! Utálom.

Egész nap kapom az SMS-eket, nagyon aranyosak, kedvesek. Még olyanoktól is kapok pár sort, akikkel alig beszélek, alig találkozom velük, szóval egy-két embertől végképp nem vártam, hogy ír Nekem. Nagyon meglepett. Viszont... Aki(k)től meg várnám, egy betűt nem kapok. Csak Nekem esik ennyire rosszul? Mert oké, a kérdés jogos: Akkor miért nem Én írok nekik? Mert rettentően mérges vagyok!

Én is elküldtem ma pár SMS-t, a legfontosabb embereknek boldogat kívántam. De aki pont fent van MSN-en, például, annak hülyén jönne ki, ha Én meg SMS-eznék vagy üzenetet küldenék bárhol. Én, kis naív, meg elhiszem, hogy majd Ő...

Borzasztó vagyok, aláírom, de ez lenne a legkevesebb. Tőlem is, tőle/tőlük is.

Mellesleg... Érzek valami titkolózást a levegőben. Ne titkolózzunk már... Én mindig őszinte vagyok. Másoktól is ezt várom el.

Hi, hi!

Teli vagyok szeretettel, kedvességgel, odaadással. Míly' nagy szavak! :D Kajak ilyen. Azt leszámítva, hogy a mandulám ki akar tülemkedni, tök jól érzem magam. :)

Az volt tegnap... Olyan aranyos volt a szituáció... Tehát tegnap este 10 körül már minden bajom volt. Itthon sem klappol minden, fájtam is, és sírdogálni kezdtem, mert hogy az jót fog tenni. Gondoltam egyet és átmentem bátyámhoz folytatni a bőgicsélést. És... Annyira kedves volt! Beszélgettünk, simogatta a hajamat, ölelgetett. Meg voltam szeretgetve. :) Közben South Park ment, de az mellékes... :D Olyan jól esett, annyira idilli volt! Na de aztán...
Anya is bejött. Hogy ne sírjak, ne legyek szomorú Én se, Gergő se, oda bújt, izé... Össze is néztünk tesómmal, hogy "Bha."
Nem szabad megzavarni az ilyet. Ezen filóztam éjjel, hogy amikor a testvérek együtt vannak, azt nem szabad megzavarni. Bármit is csináljanak. Ha játszanak, ha beszélgetnek, ha veszekednek. Ha a szülő "beleavatkozik", az nagyon megtudja zavarni a diskurációt. A testvérek közötti kapcsolat nagyon más. Mondhatni intim.
Két véglet van: Vagy nagyon utálják egymást, vagy nagyon szeretik. Igazából a mi kapcsolatunk is bátyámmal most kezd nagyon jó lenni. Míg kicsi voltam, addig idegesítettem, meg Ő is könnyebben felhúzta magát tizenévesként. Aztán kinőttük. :) Nagyon szeretem Gergőt. :) ♥
(Nyuszifül, tanuljál! Kettest akarok!!! ♥)

Szilvinek meg nagyon boldog szülinapot! Ma lett 16, egyem is meg Őt! :)

¿ szilvi     üzenete:
*Bazdmeg Csenge, hogy a francba tudsz ilyen jó képeket csinálni magadról? *most látta meg az ikonod*
              CS         üzenete:
*Önkioldóval... :D

Ha kifestem a szememet otthon,
Rád gondolok folyton.
Hogy tetszene Neked így,
Ha így nem, hát emígy.

Ha kifestem a szememet otthon,
Rád gondolok folyton.
Hogy tetszene Neked így,
Ha így nem, hát emígy.

Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.
Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.

Annyi csupán a gondom,
Hogy nélküled vagyok otthon.
Hiába várok rád,
Hiába piros a szám.

Annyi csupán a gondom,
Hogy nélküled vagyok otthon.
Hiába várok rád,
Hiába piros a szám.

Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.
Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.

Várok, a hajam kibontom,
Az asztalon előttem bonbon.
De hiába, nem ehetek,
Kövér nem lehetek.

Várok, a hajam kibontom,
Az asztalon előttem bonbon.
De hiába, nem ehetek,
Kövér nem lehetek.

Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.
Ha kifestem a szemem, és kifestem a szám,
Csak nézz rám, és Én leveszem a ruhám.

Hi, hi!

Ezt már csak onnan is észre lehet venni, hogy...
1. Nem tanulok.
2. Rendetlenség van a szobámban.
3. Gombóc van a torkomban folyamatosan. Sírni akarok, nem tudok. Miért is sírnék...?
4. Taknyosodok.
5. Nem érdekel, hogy a fél osztály megfog bukni kémiából és fizikából. Én is abba a felébe tartozok. Nem tud lekötni.
6. Össz-vissz 4 emberrel vagyok kedves, aranyos, jó fej. Négy emberrel vagyok hajlandó kommunikálni. Egyik a bátyám.
7. Nem vagyok jóban a szüleimmel. Na most, felfoghatjuk 15 éves szarságnak is, persze. De rám ez nem jellemző, ok nélkül nem szoktam flegmázni velük. Már pedig most mi okom lenne rá...? Csomó dolgot feltudnék hozni, ami nem aktuális, de azzal most nem foglalkozok.

Ok, okozat. Jó nagy trutyis ez, szó se róla, Én sem szeretem. Igazából egyszerű a megoldás. Mindig nagyon egyszerű. Viszont, míg megvalósítom, az elég... Hogy is mondjam... Necces.

Nincs kedvem így érezni magam. Senkinek sincs. Mindig rosszkor jön az ilyen, különben. Kellene egy hatásos módszer. Száz dolgot feltudnék sorolni, hogy szerintem mi lenne az. De a megvalósítás! Azzal vannak itt problémák. Akarat van bennem. Lehetőség, keret, környezet, ember. Ezek hiányoznak hozzá.

Egyszer már kimásztam egy ilyenből, megint sikerülni fog, csak idővel. Figyeljétek meg, hogy szerdára kutya bajom se lesz! Szerda, ja. Mondjuk legyen az a "határidő".

Az orr jelez az agynak,
Létről létre szavaznak rád.
Most és itt!
Az orr jelez az agynak,
A léből Neked is hagynak,
Hát fogd és vidd!

Talán nem vetted észre,
Mikor váltottak pénzre fel.
Így él a vezér elve,
S Te jól vagy vezérelve már.

A szem jelez az agynak,
Titokban nem maradhat semmi.
Nézz és láss!
A szem jelez az agynak,
S ha veled fut ki a szalag,
Ennyi.
Jön majd más.

Talán nem vetted észre,
Mikor váltottak pénzre fel.
Így él a vezér elve,
Média fia, ki vagy égve már.

Csillár az egész világ,
Tőled izzik át a képernyő.
Hisz villanykörte benne minden férfi,
Villanykörte minden nő.

Az orr jelez az agynak.
A szem jelez az agynak.
A fül jelez az agynak.
A száj jelez az agynak...

Talán nem vetted észre,
Mikor váltottak pénzre fel.
Így él a vezér elve,
S Te jól vagy vezérelve már.

Szürreality...
Szürreality...
Szürreality...
Szürreality...

Költözz ki!
Szürreality
Költözz ki!
Szürreality...
Költözz ki!
Szürreality...
Költözz ki!
Szürreality...
SHOW!

Hi! :)

Nekem kell ezt szokni, igazából.
A másik dologról meg annyit, hogy nem kellettünk egymásnak.

Annyi minden történik, de annyi! Száz oldal nem lenne rá elég. Utálom a blogot. :D

Ma elég gány volt a reggel. Nem komázom, amikor valaki elsírja Nekem, hogy vele senki sem beszél, senki sem foglalkozik, de amikor Én szeretnék vele lenni, hogy lássa, nem úgy vannak a dolgok, ahogyan Ő látja, egyszerűen nem nyitott rá. Innentől kezdve már tényleg passz. Aztán nap végére csak-csak. Konkrétan ott tartottam, hogy "Jó, akkor ma Te magasról, nagy ívben le vagy szarva!". No de, örüljünk annak, hogy...

PÉNTEK VAN! :) Mert szeretem a pénteket. Csak lila fingom nincs róla, hogy mit csináljak. Mindenkinek dolga van, Én most nem mentem ki, mert nem mentem ki. :)

Különben kitaláltam valamit, amihez még kell... 9 hónap. Az pont egy gyerek! :D Ú, de szar is volt anno az a 9 hónap... Az már csak hab a tortán, hogy Csákíval egyszerre "gyógyultunk ki". :) Pacsi! :D
Lényeg a lényeg, hogy most nagyon türelmesnek kell lennem. Nagyon-nagyon. Egy biztos: nem lesznek depresszív hangulatingadozásaim.

Remember me, I'm the one, who had your babies, aaah...

Hi, hi!

Ú, el vagyok Én itt bizonytalanodva kicsikét, igen. :) Nem vagyok biztos abban, hogy ez így jó lesz, de nem gáz. Megszokom, vagy nemes egyszerűséggel átsiklok felette. Hú, de ha egyszer rosszul esik!

Azt az ideált, amit Ő szeret, Én nem tudom megtestesíteni. Nem is akarom, az az igazság. Mégis, annyira bánt, már most, hogy Én nem is tudom, mit csináljak. Mármint, nem azzal van itt a baj... Egészen egyszerűen csak túl sok a konkurencia. Fiatal is vagyok, meg á, mit tudom Én. Érdekes az egész.

Érzékeny vagyok, tudom magamról. Van, hogy túlságosan is. Csak már most szörnyen elbizonytalanít a helyzet, hát akkor mi lesz később? Mert mondom, lehet, hogy csak Én reagálom túl. Csak... Ahh, Én sem emlegettem az igazi, nagy-nagy szerelmemet. Nem is neveztem meg, nem is utaltam rá. Így, ennyire konkrétan meg végképp nem beszéltem róla. Én elhiszem, hogy szereti, imádja még mindig. Ha már nem is ÚGY... De rosszul esett, igen. Rosszul tud esni, pedig hallgattam Én végig ettől kutyább dolgokat is fiúktól, akikkel együtt voltam. Az meg a másik, hogy kb. el is tudom képzelni, milyen lehet az a lány. Ami neki tetszik. Van egy kép a szekrényemen, hozzá hasonlította. Egy olyan lány, akinek rózsaszín-kék-barna haja van, fekete szeme, piros szája, rózsaszín-fekete csíkos harisnyája, mini szoknya. Ú, teljes ellentétem! Attól függetlenül, viszont az a leányzó gyönyörűszép. Le fogom venni azt a cikket! :D

Van egy csomó tanulsága a dolognak, különben. Először is, fel kell kötni a gatyót. Ez a legfontosabb. Hú, oda kell baszarintani neki rendesen! Utána meg, hé, Csé, önbizalom! Hát a nélkül szart sem ér az egész. Igaz? Már hogy ne lenne igaz! :) Hozom a formámat, aztán vagy kell, vagy nem. Ha nem, hát... Most mondjam azt, hogy így jártam? Mert így. Nagyon ki kellene verni ezt a buksimból, mert csak rosszabb lesz. Méghozzá Nekem lesz rosszabb, utána neki is, azt meg úgy nagyon nem szeretném.

Hm. Jó, mi? :)

Huhú, hi!

Ez most így nagyon-nagyon kúl. De tényleg! Sose hittem volna. Tök hihetetlen az egész. :) Már olyan régen volt, el is felejtődött és akkor jön egy csütörtök, jön egy péntek, most jön egy kedd. Adatok feldolgozás alatt...

Egyébként beteg vagyok. Jó szar. :D Aludtam is ma délután rendesen, este se lesz vele gáz. Délelőtt el kellene menni dokihoz, aztán délután jönnek hozzám. Hm, hm, hm... :) Izgis. :D
Én nem bánom, csak ne csavarná az orromat a tüsszentés. Mert nem tudok tüsszenteni, csak csavargatja és gány az egész. Meg, mit tudom Én, kamillázni kellene.

All alone in the city love is blind.

Tulajdonképpen ennyi. Holnap, holnap, hol-nap! :)
♥

(Hjajj, Nyuszifül... Annyira sajnálom!)

Csé gitározgat.

Indulj el egy úton.
Én is egy másikon,
Hol egymást találjuk,
Egymáshoz se szóljunk.

Aki minket meglát,
Mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk,
Szeretetet tartunk.
Ahol összegyűlünk,
Ketten szeretkezünk.

Idegenek vagyunk,
Szeretetet tartunk.
Ahol összegyűlünk,
Ketten szeretkezünk.

Hát halihó nektek haverok és haverinák! :)

"Régen volt már ilyen szép a reggelem, de köszönöm, a kávémat így nem kérem."

Most tudnék egy tök ugyanolyan posztot írni, mint az előző. Hú, de Én olyan jól érzem magam jelenleg, hogy még az ismétlés sem érdekel! :)

Őőő... És kiderült. Minden tök világos. :) Jó érzés, igen. Rég volt részem ilyesmiben, de most csak élvezem. Nem akarom elemezgetni. Értelme nincsen, meg aztán teljesen fölösleges is. No de! Írok pár sort Dotyának, hátha olvas:

Első kérdés: Miért nem mondod meg neki, hogy hiányzik? Mi rossz van abban? Maximum nem azt a választ kapod, hogy "Te is Nekem!" Legalább Te kimondtad, és jobban esett Neked, mint neki. Így nem érettbnek fogsz tűnni, mert állítom, szerinted ezt mondani kislányos. Inkább egy merev, szürke, érzések nélküli kődarabhoz fogsz hasonlítani.

Másik dolog: Legyél türelmes. Kell hozzá türelem. Szar lett a ZH-ja? Ez van, magára vessen. Te azzal túl sok mindent nem tudsz csinálni. Ideges, pattog, minden baja van? Hát jó, ha Ő ezt így tudja feldolgozni, ám legyen. Majd lenyugszik. Ha Ő rendben lesz, Neked se lesz bajod, csak figyeld meg. Egyéb dolgokat illetően meg senki se mondta, hogy egy nagyra nőtt csecsemővel kell lenned. Ügye? Mert semmi sem kötelező. (Megéri bárki/bármi miatt is újra depressziósnak lenned? Kibaszottul nem!)

A lényeg tehát, hogy még mindig egyenes, sima, pihe-puha és bársonyos a vonal. Olyan gyönyörű, hogy órákig képes lennék elnézegetni! :)

Na, hi!

Úúúgy, de úúúgy utálom ezt az állapotot. Én rettenetesen rühellem. Nem akarom... Vagyis, akarom, de félek tőle.

Ültem itt a szőnyegemen és azon kaptam magam, hogy nem kötődök senkihez. Persze, szüleimhez meg bátyámhoz igen, de az más, tudjátok. :)

Amire Én gondolok, az egy más jellegű kötődés. Teljesen mindegy, hogy fiúról vagy lányról van szó. Senki iránt sem érzem már azt, hogy kötődnék hozzá. Voltak periódusok, főleg a nyáron, hogy kötődök hozzá is, meg hozzá is, sőt, hozzá is, méghozzá nagyon-nagyon. Tulajdonképpen az utóbbi időben is volt/van egy ilyenre példa. Nem is értem magamat, ami azt illeti. Az még nem a világ, ami. (Én tudom, hogy mi, lényegtelen...) Csak ez a felismerés olyan rosszul esett. Pedig nincs semmi baj, tök jó minden. Már 2 hónapja azt érzem, hogy rendben vagyok. Letisztult körülöttem minden. Nem zűrös a lelkivilágom, ezt tessenek így érteni. Egy elég szar időszaknak vetettem/tett/ttünk véget. Egyem is meg, nem is tud róla... :) Lényeg a lényeg: Így érzem jól magam. Nem szeretnék ugyan semmit se elkiabálni...

Nagyon érdekes dolog ez, különben. Már csak azért is, mert egy semmiség miatt pattant ki ez a fejemből. Hú, és most kicsit megkönnyebbült a lelkem. Annyira jó, hogy tudom, mit akarok. Céltudatos vagyok, szó se róla, csak ehhez néha erőltetni kell a határozottságot. Most meg megvan mindkettő a cél eléréséhez. A harmadik dolog, ami alap, és szinte már nem is kell említeni, az a magabiztosság. Nyáron megtanultam, ha az nincs, akkor más sincs. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ingadozzak. Egyszer hol a toppon legyek, mert klassznak látom magam, aztán lecsúszok. Ez így nem megy, ki kellett már egyenesíteni azt a vonalat, ami olykor-olykor elgörbült. Rendelkeznem kell egy egészséges énképpel. Jelentem, ez már nagyon-nagyon régóta megvan, csak éppen picit átértékelődött az utóbbi hónapokban. Egy ici-picit.

Tudom, mit kell csinálnom. Bár megfogadtam, hogy addig nem teszem meg, míg nem leszek biztos a dolgok menetében. Mindenben totál biztos vagyok, egy dolog van még homályban. Napok kérdése, hogy az is világos és egyértelmű legyen. De... Kicsit felpörgetjük az eseményeket.

Na halihó! :)

Ne legyen üresség, amikor eljön a várva várt ideje.

Egy-két emberben annyi energia, meg úgy cakkumpakk minden van, hogy az szinte agyon nyom. Találkoztam ma egy csajjal, és komolyan, már külsőre is nagyon megkapó volt. Egy ember, akinek van stílusa, így van. Megszólalt, és hatással volt rám. Na most, Nekem mindegy, hogy fiú, vagy lány, de ha el tud nálam valamit érni, az nagy szó. Ez a leányzó konkrétan azt érte el, hogy még pozitívabban lássam a dolgokat. Ez a körülbelül 3 perc volt a legértelmesebb momentum.

Cseni nagy ötletei rovat: Fehér póló, a hátára egy áthúzott szív. Átixelve, tulajdonképpen. Tombol bennem a Hole láz.

Közben rájöttem, azért nincs mit írnom, mert nincs bajom a világgal. Úgy érzem, a világnak sincs baja velem. El ne találjam kiabálni...

Na, nyuszifül. :)

Bijou - Tánc

Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom.
Maradnék, ha tudnám, hogyan.
Ha volna még egy dalunk,
Ha lenne még egy lassú tánc.

Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz, hogy új csoda várjon.
De lesz még egy szép délután,
Mi úgy lesz majd a miénk,
Hogy nem zavar, hogy késő már.

Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom.
Maradnék, ha tudnám, hogyan.
Ha volna még egy dalunk,
Ha lenne még egy lassú tánc.

Nem vagyok sem ördög, sem angyal,
De remélem, hogy eljössz elém.
Majd felveszem a szép kék kabátom,
És így futok majd eléd.
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé.
Keresve a szép régi álmot,
Míg elmúlik a varázs,
És véget ér a lassú tánc.

Keresném az ellopott időt,
Maradnék, de nincs mire várnom.
Elfutnék a kérdés elől,
Hogy merre visz az utam,
Ha véget ér a lassú tánc?

Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet.
Nevetnék, csak lennék már szabad,
Csak múlna el a varázs,
És kezdődne egy újabb dal.

Nem vagyok sem ördög, sem angyal,
De remélem, hogy eljössz elém.
Majd felveszem a szép kék kabátom,
És így futok majd eléd.
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé.
Keresve a szép régi álmot,
Míg elmúlik a varázs,
És véget ér a lassú tánc.

És tudom, hogyha hideg lesz,
Én biztos, hogy fázom.
De remélem, hogy eljössz elém.
Majd felveszem a szép kék kabátom,
És így futok majd eléd.
Újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé.
Keresve a szép régi álmot,
Míg elmúlik a varázs,
És véget ér a lassú tánc.

Hi!

Ma ezt találtam ki: Buksiánia. :)

Jó napom volt ma, különben. D öccse egy tündérbogárvirágszál! Istenem, olyan okos, és még 2 éves sincs! Ki tudja mondani a nevemet, Nekem kellett tolni a babakocsit, csúszdáztunk, kavicsokat dobáltunk. Édes pofa, tényleg! :)

Nem tudom, miben rejlik a mai nap titka. Miért éreztem annyira jónak. Jó kedvem lett. Kis mosolygós leányka voltam ma. :) Szerintem, az a szöszke kis angyal, a nővére, meg bátyám dobott így fel. Megkergették őket a libák... :D Szeretnék még az ilyen napokból sokat.

Szombaton tartunk egy csajos napot D-vel. Jó lesz! :)

Tényleg, hosszú hétvége... Bár, nem mintha észre venném. Hm... Mit is kellene, mit is...?

'Reggelt!

Úgy volt, hogy csinálok megint egy ilyen színes-dalszöveg posztot. De nem, mégsem, majd...

Megint fotóztunk. Köszönöm, D! :) <3 Ő a fotósom, az az ember, akiről ragad rám a nyugalom. A megtestesült letisztultság ez a csaj, de komolyan! :)
Láttam néhány képet, és szerény véleményem szerint nem lettek vészesen rosszak. Lesz, amiből a yakuzám is kap. Bizony... :)

Történt egy baleset is. Tíz ok, amiért NE dohányozz. A baj pillanatok alatt meg van. B mondta is, hogy ez egy jel. Igaza lehet! Hát kérem tisztelettel, az történt, hogy Én, a Zseni, az ügyes, meggyújta a cigarettáját gyufával. Mert hát, csinált már ilyet nem egyszer, nem kétszer. Ez az X. alkalom volt, majd' a fél fejemet sikeresen lepörköltem. Másodjára viszont már nem volt gond. Igazából, nagy kár nem esett, összefogtam a hajam, itthon meg levágtam a sérült részeket. Nem szembetűnő. Ijedtség viszont volt. Óvatosan!

Ha minden igaz, ma (hiába, hajnali fél 1 van) dolgozhatok a képeken. Kíváncsi vagyok az összesre! :) Mi az, ami vállalható, és mi az, amit inkább ne nagyon mutogassunk, esetleg majd csak az unokáknak.

Ennyi lenne, későeste/este megpróbálok hozni egy képes bejegyzést, ez igazából Détől is függ.

Tutti Frutti Summer Love! :D