Hi, hi! :-)
Nos, először is, nagyon boldog Karácsonyt mindenkinek! :-)
Az a szerencsétlen gitártok... Na hagy ne áruljam el, hogy kinél volt eldugva. :-D
Olyan egy utálatos helyzetben vagyok, hogy egyszerűen nem tudok elmenni mellette. Borzalmas. Szörnyű! Utálom.
Egész nap kapom az SMS-eket, nagyon aranyosak, kedvesek. Még olyanoktól is kapok pár sort, akikkel alig beszélek, alig találkozom velük, szóval egy-két embertől végképp nem vártam, hogy ír Nekem. Nagyon meglepett. Viszont... Aki(k)től meg várnám, egy betűt nem kapok. Csak Nekem esik ennyire rosszul? Mert oké, a kérdés jogos: Akkor miért nem Én írok nekik? Mert rettentően mérges vagyok!
Én is elküldtem ma pár SMS-t, a legfontosabb embereknek boldogat kívántam. De aki pont fent van MSN-en, például, annak hülyén jönne ki, ha Én meg SMS-eznék vagy üzenetet küldenék bárhol. Én, kis naív, meg elhiszem, hogy majd Ő...
Borzasztó vagyok, aláírom, de ez lenne a legkevesebb. Tőlem is, tőle/tőlük is.
Mellesleg... Érzek valami titkolózást a levegőben. Ne titkolózzunk már... Én mindig őszinte vagyok. Másoktól is ezt várom el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.