Hát halihó nektek haverok és haverinák! :)
"Régen volt már ilyen szép a reggelem, de köszönöm, a kávémat így nem kérem."
Most tudnék egy tök ugyanolyan posztot írni, mint az előző. Hú, de Én olyan jól érzem magam jelenleg, hogy még az ismétlés sem érdekel! :)
Őőő... És kiderült. Minden tök világos. :) Jó érzés, igen. Rég volt részem ilyesmiben, de most csak élvezem. Nem akarom elemezgetni. Értelme nincsen, meg aztán teljesen fölösleges is. No de! Írok pár sort Dotyának, hátha olvas:
Első kérdés: Miért nem mondod meg neki, hogy hiányzik? Mi rossz van abban? Maximum nem azt a választ kapod, hogy "Te is Nekem!" Legalább Te kimondtad, és jobban esett Neked, mint neki. Így nem érettbnek fogsz tűnni, mert állítom, szerinted ezt mondani kislányos. Inkább egy merev, szürke, érzések nélküli kődarabhoz fogsz hasonlítani.
Másik dolog: Legyél türelmes. Kell hozzá türelem. Szar lett a ZH-ja? Ez van, magára vessen. Te azzal túl sok mindent nem tudsz csinálni. Ideges, pattog, minden baja van? Hát jó, ha Ő ezt így tudja feldolgozni, ám legyen. Majd lenyugszik. Ha Ő rendben lesz, Neked se lesz bajod, csak figyeld meg. Egyéb dolgokat illetően meg senki se mondta, hogy egy nagyra nőtt csecsemővel kell lenned. Ügye? Mert semmi sem kötelező. (Megéri bárki/bármi miatt is újra depressziósnak lenned? Kibaszottul nem!)
A lényeg tehát, hogy még mindig egyenes, sima, pihe-puha és bársonyos a vonal. Olyan gyönyörű, hogy órákig képes lennék elnézegetni! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.