Jó estét betyárok és betyarínák!
Szar van a palacsintában. De valamiért nagyon viccesnek találom, pedig elméletben nem az. :-D Hát na jó, ez ilyen... :-D
Van ok az örömre.
Ki vagyunk dögölve, már csak 1 hét van az iskolából, plusz 2 nap. Egyre feszültebbek az osztály, már a végét járjuk. Nagyon furcsa, mert most kellene a toppon lennünk, most kellene pörögnünk, boldognak lennünk. E helyett nem tudjuk egymást elviselni. Illetve... Én nem beszélek a magam nevében, tök jól bírom, csak mégis. Gondoljunk bele abba, hogy ott vagyunk egy közösségben, ahol mindenki mar mindenkit, aztán van egy tök nyugodt egyén (pl. Én). Egy. Kettő... Mindegy, kevesen vagyunk sokan. És még Én érzem magam rosszul, holott semmi közöm ehhez. Na majd csak... :-) Hétfőn már írhatjuk fel hál' Isten a felkiáltójelet.
Én egyetlen egy dologból kifolyólag használom fel az utolsó tartalékaimat, az pedig a bezártság. Hú, ez így drasztikusan hangzott... Vasárnap akarok táncolni hajnalig! De kemény vagyok, hö! :-D
Semmi kedvem hétfőn találkozni azzal, akinek gyenge pillanatomban elmondtam mindent az életemről. Semmi. Viszont muszáj, mert azok után az a minimum, hogy szívesen fogok vele találkozni.
Szerintetek... Ki tudom még javítani a matekomat? Á, inkább végig nézem, hogyan nyeri meg Krizbai Teca a Csillag Születiket. (Avagy: Rántotthús Születik)
betyár♥☺
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.