Hi! :)
Nekem kell ezt szokni, igazából.
A másik dologról meg annyit, hogy nem kellettünk egymásnak.
Annyi minden történik, de annyi! Száz oldal nem lenne rá elég. Utálom a blogot. :D
Ma elég gány volt a reggel. Nem komázom, amikor valaki elsírja Nekem, hogy vele senki sem beszél, senki sem foglalkozik, de amikor Én szeretnék vele lenni, hogy lássa, nem úgy vannak a dolgok, ahogyan Ő látja, egyszerűen nem nyitott rá. Innentől kezdve már tényleg passz. Aztán nap végére csak-csak. Konkrétan ott tartottam, hogy "Jó, akkor ma Te magasról, nagy ívben le vagy szarva!". No de, örüljünk annak, hogy...
PÉNTEK VAN! :) Mert szeretem a pénteket. Csak lila fingom nincs róla, hogy mit csináljak. Mindenkinek dolga van, Én most nem mentem ki, mert nem mentem ki. :)
Különben kitaláltam valamit, amihez még kell... 9 hónap. Az pont egy gyerek! :D Ú, de szar is volt anno az a 9 hónap... Az már csak hab a tortán, hogy Csákíval egyszerre "gyógyultunk ki". :) Pacsi! :D
Lényeg a lényeg, hogy most nagyon türelmesnek kell lennem. Nagyon-nagyon. Egy biztos: nem lesznek depresszív hangulatingadozásaim.
Remember me, I'm the one, who had your babies, aaah...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.