Cseni Pop

Hi, hi!

Ezt már csak onnan is észre lehet venni, hogy...
1. Nem tanulok.
2. Rendetlenség van a szobámban.
3. Gombóc van a torkomban folyamatosan. Sírni akarok, nem tudok. Miért is sírnék...?
4. Taknyosodok.
5. Nem érdekel, hogy a fél osztály megfog bukni kémiából és fizikából. Én is abba a felébe tartozok. Nem tud lekötni.
6. Össz-vissz 4 emberrel vagyok kedves, aranyos, jó fej. Négy emberrel vagyok hajlandó kommunikálni. Egyik a bátyám.
7. Nem vagyok jóban a szüleimmel. Na most, felfoghatjuk 15 éves szarságnak is, persze. De rám ez nem jellemző, ok nélkül nem szoktam flegmázni velük. Már pedig most mi okom lenne rá...? Csomó dolgot feltudnék hozni, ami nem aktuális, de azzal most nem foglalkozok.

Ok, okozat. Jó nagy trutyis ez, szó se róla, Én sem szeretem. Igazából egyszerű a megoldás. Mindig nagyon egyszerű. Viszont, míg megvalósítom, az elég... Hogy is mondjam... Necces.

Nincs kedvem így érezni magam. Senkinek sincs. Mindig rosszkor jön az ilyen, különben. Kellene egy hatásos módszer. Száz dolgot feltudnék sorolni, hogy szerintem mi lenne az. De a megvalósítás! Azzal vannak itt problémák. Akarat van bennem. Lehetőség, keret, környezet, ember. Ezek hiányoznak hozzá.

Egyszer már kimásztam egy ilyenből, megint sikerülni fog, csak idővel. Figyeljétek meg, hogy szerdára kutya bajom se lesz! Szerda, ja. Mondjuk legyen az a "határidő".