Cseni Pop

Hi, hi!

Ú, el vagyok Én itt bizonytalanodva kicsikét, igen. :) Nem vagyok biztos abban, hogy ez így jó lesz, de nem gáz. Megszokom, vagy nemes egyszerűséggel átsiklok felette. Hú, de ha egyszer rosszul esik!

Azt az ideált, amit Ő szeret, Én nem tudom megtestesíteni. Nem is akarom, az az igazság. Mégis, annyira bánt, már most, hogy Én nem is tudom, mit csináljak. Mármint, nem azzal van itt a baj... Egészen egyszerűen csak túl sok a konkurencia. Fiatal is vagyok, meg á, mit tudom Én. Érdekes az egész.

Érzékeny vagyok, tudom magamról. Van, hogy túlságosan is. Csak már most szörnyen elbizonytalanít a helyzet, hát akkor mi lesz később? Mert mondom, lehet, hogy csak Én reagálom túl. Csak... Ahh, Én sem emlegettem az igazi, nagy-nagy szerelmemet. Nem is neveztem meg, nem is utaltam rá. Így, ennyire konkrétan meg végképp nem beszéltem róla. Én elhiszem, hogy szereti, imádja még mindig. Ha már nem is ÚGY... De rosszul esett, igen. Rosszul tud esni, pedig hallgattam Én végig ettől kutyább dolgokat is fiúktól, akikkel együtt voltam. Az meg a másik, hogy kb. el is tudom képzelni, milyen lehet az a lány. Ami neki tetszik. Van egy kép a szekrényemen, hozzá hasonlította. Egy olyan lány, akinek rózsaszín-kék-barna haja van, fekete szeme, piros szája, rózsaszín-fekete csíkos harisnyája, mini szoknya. Ú, teljes ellentétem! Attól függetlenül, viszont az a leányzó gyönyörűszép. Le fogom venni azt a cikket! :D

Van egy csomó tanulsága a dolognak, különben. Először is, fel kell kötni a gatyót. Ez a legfontosabb. Hú, oda kell baszarintani neki rendesen! Utána meg, hé, Csé, önbizalom! Hát a nélkül szart sem ér az egész. Igaz? Már hogy ne lenne igaz! :) Hozom a formámat, aztán vagy kell, vagy nem. Ha nem, hát... Most mondjam azt, hogy így jártam? Mert így. Nagyon ki kellene verni ezt a buksimból, mert csak rosszabb lesz. Méghozzá Nekem lesz rosszabb, utána neki is, azt meg úgy nagyon nem szeretném.

Hm. Jó, mi? :)