'Estét!
Végre valami úgy ment, ahogy Én azt elterveztem. Azt majd még lezsírozzuk, csak szóljál időben, ha úgy szottyan kedved.
Jó nap volt ez. Nagyon-nagyon jó. Jobbat el se tudtam volna képzelni. Minden a helyén volt, de tényleg. Ellenben, tudok Én egy s mást, ami kicsit beárnyékolta az egész történetet. De ha nem mond semmit, akkor Én sem tartozok semmiféle magyarázattal. Ettől eltekintve...
Van egy kis zavar a fejemben. A tipikus, "mi volt, mi van, mi lesz". Azt tudom, hogy mi volt, azt is, hogy mi van, de a mi lesz része hiányos. Azt ügye megbeszéltük, hogy semmi nem változtatna semmin. Vagyis, a valamitől sem következne be semmi. Minden marad ugyanúgy. Csak Én lehet, hogy egy lépéssel előrébb járok. Nem tudom, hogy ki vár kire. Kevés dologgal vagyok tisztában. Nem találom a választ, akitől meg várnám, Ő nem mondja meg. Oldjam meg, találjam ki magamtól? Rendben, de ahhoz fel kell gyorsítani az eseményeket. Egyszer. Kétszer, jó lenne már kibeszélni magamból ezt-azt. De csak Neked. Csak akkor és csak ott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.