Cseni Pop

AKÁCIÓ!

Na hi!

Hangom, az nincs. A torkomat érzem, túlságosan is, a köhögés meg alap dolog. Ilyen az, ha berekedtél. Durván. :) Jó módszer, valaki? Azért maradtam ma itthon, hogy holnapra helyre jöjjek. Az egy dolog, hogy évzáró banzájt csapunk, de még a pedagógus napot is mi csináljuk, ahhoz meg kellene a hangom.

Kezd megfogalmazódni bennem az elhatározás, hogy Én már nem fogok senkit sem szeretni. Úgy. Egyszerűen nem éri meg. Az egy dolog, hogy nem viszonozzák, az a kérdés szempontjából most lényegtelen. De hogy mazochista leszel tudtodon kívül, az már úgy nem gyere be. Nem is tudom, mit várjak a holnap estétől. Semmit. Tulajdonképpen semmit, mert nem fog történni semmi olyan, ami Nekem jó lenne. Ó, hát mik vannak, jajj. Én olyan jót mosolyogtam rajta! :)

Az Én kandúrom, meg osztálytársnőm, a D. Három hete járnak. Én ezt mikor is...? Kedden tudtam meg. És miért nem D-től tudom, vagy a kandúrtól? Miért nem látom őket együtt soha? Hogy Nekem ne legyen rossz. Megbeszélték, hogy suliban meg egyáltalán, előttem nem mutatkoznak együtt, csak hogy Nekem jó legyen. Ez persze nagyon kedves, de kérdem Én: Szerelmes vagyok beléjük, és nem tudom elviselni, ha együtt vannak? Hagyjuk már. :) Ilyen van. Sőt... Még a tudjukkinek is van nője, mégsem török össze. Lényegtelen. :) Én szurkoltam a kandúrnak meg Dének. Már csak azért is, mert mindkettőjüket nagyon szeretem, és külön-külön beszéltem velük arról, hogy hajrá, cserkésszék be egymást, szépek lennének, és Én nagyon drukkolok, hogy sikerüljön. Nagy öröm lett volna, ha elmondja valamelyikőjük, hogy sikerült nekik. Hisz', már amikor a kandúrkámmal voltam, akkor is nézegették egymást. Azt nem lehetett nem észre venni. Hát, amikor Én inkább ott hagytam őket, és átültem Á mellé? Az tényleg a féltékenység volt, meg a "bosszú". Miközben velem jár, engem csapkodjon már, ne a másik lányt. De régen volt, nem is érdemes róla beszélni.

A jelenlegi helyzet, az úgy van, hogy tegnap teljesen kiábrándultam. Illetve, nem teljesen, de bebizonyosodott, hogy szart sem ér/ért az egész. Igen, nem is próbálok már senkit sem ÚGY szeretni. Jutok vele valamire? Nem. Kinek jó ez? Senkinek. Egyszóval, eléred a nagy semmi állapotot ezen a téren, a semminek meg értelme nincsen. Hát ez van. Lesz ez még másképp is, hát persze. De ááá... Kezdem feladni. :) De nem fogom, mert nem szoktam. Eléggé kitartó vagyok, ha az emberi kapcsolatokról van szó. Hogy másban nem mindig, azt 15 éves hülyeségnek tudom be.

Huhú, na, akkor erről is ennyit. :)