Cseni Pop

Hát na hi!

Ilyet még Európa nem baszott. Azt a büdös kurva hétszentségét, már elnézést. Azt mondták ma Nekem kémia előtt, ablakban ülve: Beszóltál, baszd meg? Mingyá' kilöklek a gecibe! Belekarmol a hasamba, csikiz, játszik, és elküld ennyivel: Na húzzál órára!
Hú, hát, ez felettébb kedves volt. És utána mit látok?

Egymásba karolva, igaz, társaságban, de enyelegnek, vagy csak ülnek, és lesnek egymásra, hogy "Jajj de vicces, mintha mi most járnánk!"? Fasz tudja, lehet, nem is érdekel. Kimegyek, mert bent már elég lagymatag volt a hangulat, de ha tudom, hogy ez fogad, ki nem teszem a lábamat a folyosóra! Állok, mint akinek semmi baja, de éreztem, valami nagy baj lesz, inkább lecsúsztam a földre. Életemben először történt velem ilyesmi, hát... Soha, senkinek ehhez hasonlót.

Elkezdtem szaporán venni a levegőt. Akkor gugolt le hozzám osztálytársnőm, hogy "Cseni, mi a baj?" Szólni nem tudtam, forgattam a szemeimet. ".... és .....?" Bólintás, erő vétel, rohantam az osztályba, megálltam az ablaknál, de még előtte D. nézte, ahogy sírok. És csak néztük egymást. Jó, elfogyott a levegőm, kihajoltam az ablakon. Jött utánam B., akkor már remegtem, de legalább kaptam levegőt, haladás! Ölelgettek, vígasztalgattak, bejött a lány, akivel enyelgett a fiúkám. Értetlenül nézte. Nem is kellett, hogy értse. Nem haragszom rájuk. Nem hittem volna, hogy ennyire érzékenyen fog érinteni. Szörnyű volt, Én mondom.