Jó estét!
Azt kellene tudatosítani, hogy mi már nem vagyunk 10 évesek. A bulinak már nem fél 5-kor kell, hogy vége legyen.
Megyünk holnap szórakozni. A faszt megyünk...! Majd csak tessék megfigyelni, hogy nem megyek Én holnap SE sehová. Ahhoz valami nagyon nagy csodának kell történnie, hogy az, ami ma meg van beszélve, holnap, 16:23-ig úgy is maradjon. Nem hiszek a csodák eljövetelében. Csodát várni hiába való.
Szörnyen ki tudok ámbárndulni néhány emberből. Nagyon-nagyon. Kellemetlen, de ez is hozzátartozik a mindenhez. Mindegy, Én haladok tovább.
Minek van ma a napja, na minek? Ma van 1 hónapja, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba. Hirtelen történt a váltás. Tulajdonképpen, egy nap alatt visszakaptam azt a régi, depresszáns, lefárasztott, elrongyolódott énemet. Marhára nem foglalkoztat újabban, hogy mi van rajtam, hogy nézek ki. Két ember motivált engem nagyon. Kapcsolatunk alatt természetesen a kandúr. Előtte, illetve közben meg a yakuza. Na már most, mivel jelenleg egyikőjük sincs még csak a kanyarban sem, ezért a motivációm is alább hagyott egyes dolgokban. Mint tanulás, kezdeni valamit a semmittevős életemmel, változtatni a viselkedéskultúrámon, a megjelenésemen, és a többi. Persze, semmit mondó szarságok, de mégis van önbizalmad és egészséges önértékelésed.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.