Cseni Pop

Halihó, fiatalok.

Bátyám megtanítja Nekem a White Stripes-tól a Blue Orchid-ot. Klafa. :)

Jövőhéten csövezünk még egy kicsit Hatvanban, talán pénteken. Kezdünk magunkkal valamit. Tegnap arról beszélgettünk, hogy mennyire eseménytelen a mi kis életünk. Emlékszem, míg általánosba jártam, péntekenként mindenki kint volt. Vissza gondolva, Nekem az annyira tetszett! Akkor még nem értékeltem, volt, hogy zavart is. De most! Senkit nem látni sehol. Nagyon szétestünk. Tegnap felvetettem az ötletet írásban, hogy legyünk többet együtt, de két választ kaptam:
1. Sz. : Ahha.
2. D. : Fáj a szemem.
Erre mondtam azt, hogy ÍGY tényleg nem fog sikerülni semmi. Sz. már megmondta, bármit próbálok szervezni, az Nekem sose jön össze. Nem így képzeltem el a 15. évemet. Naiv kislányként azt hittem, ha 15 leszek, minden klasszul fog menni. Lesz társasági élet dögivel, bulik, fiúk, annyi barát és barátnő, amivel Dunát lehetne rekeszteni. Gyönyörű leszek, és megnövök, magas leszek. Érdekes hobbim lesz, és a többi, nagyon is szép álom. Ehhez képest.
Nem minden úgy megy, ahogy az jó lenne. Van, hogy imádom az életemet, de néha nagyon tudom gyűlölni az egészet úgy, ahogy van. Társasági élet? Álmodj, királylány! Nem járok társaságba, pedig ígényelném. Ebből kifolyólag nincs buli, de ellentétben vannak fiúk és lányok. Ez tényleg összejött! Gyönyörű és magas. Szép álom, szerintem is. :) Nem az érdekes, amit csinálok (a semmi nem túl extra), Nekem a gondolataim és az ötleteim érdekesek. Lásd fentebb. Én alapvetőnek érzem, nincs benne semmi furcsaság. Más elmegy felettük üres mondatokkal, témához nem illően. Sz-től nem is vártam többet, ami a tegnapit illeti. Dében viszont kicsit csalódtam. Tőle vártam volna valamilyen fajta aktivitást. Na de, lehet 1000 meg 1 ok, nem de? :)

--- kiegészítés ---

Bátyám Gyöngyösön van, és jól érzi magát.
Zseni Selypen van, és úgy érzi magát, mint egy elnyomott cigaretta.
Áááá, erről beszélek! Ebből a szempontból annyira jó lenne már nagynak lenni! Áááá...