Hi, hi.
Én csak nem mondok már semmit. Huhuhuhú. Na, ezen is túl vagyunk, mint mondani szokás.
Blogolok már egy minőségit, ne csak dalszövegeket olvasgassatok már. Őőő, először is Sz barátnőmhöz szeretnék szólni:
"Én már régóta tudok valamit: engem senki nem szeret úgy igazán. Úgy télleg. Anyáék is állandóan lenéznek, mamámék jobban szeretik az öcsémet, a barátaim meg...nos...érdekes helyzet."
Hát, tudd meg A.Sz, Én speciel imádlak téged! :) <3
"Az a baj velem, hogy nem tudom hol a határ a vicc és a valóság, a megbántás között."
Igen csak jó a meglátásod, ezt szeressük.
"Ilyenkor kiöntöm a lelkem a Cukiknak, Pongóéknak, vagy csak úgy magamban sírdogálok. Segít. Nem hogy majd valakinek elmondom, és segítséget kérek tőle, nem."
Hát de bébi, hát bébi! Tudod, bármi van, rám számíthatsz. Csak egy szavadba kerül. Rendelkezésedre állok a nap 24 órájában. :) Mint mindenki másnak, úgy általában.
"Csenge is haragszik rám,
Hosszú bosszúja vár - azt hiszem."
Haragszok rád? Bosszú? He? Ezt jó tudni... :)
Ez a hét... Chö. Lószar se lesz itt. Semmi. Kell csinálnom egy képet, arról leszek Én lerajzolva. Hát, kíváncsiságom határtalan, ezért megcsináljuk, elküldöm, stb, ami kell. F kérdezte, mit csinálok a héten. Valószínűleg tengek-lengek, mint eddig. Amit persze, hogy nem akarok. Ki kellene menni este buszmegbe. Csak úgy, mégis, megnézni Selypet. Egyrészt, másrészt meg... Ááá, teli vagyok aggodalommal, de tényleg. Annyira félek attól, hogy abból a bizonyos dologból nem lesz semmi, hogy nagyon. Láttunk már ilyet, persze. De bassza meg a szent, össze KELL jönnie!
Fú, támadt egy jó ötletem! Na, azt még ma elintézem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.